2 Samuel 16
1 Mikor Dávid egy kissé továbbment a tetőről, egyszerre csak Cibá, Mefibóset legénye ment elébe; és egy pár felnyergelt szamár, rajtuk kétszáz kenyér, száz aprószőlő-sajt, száz nyári gyümölcs és egy tömlő bor.
2 És azt mondta a király Cibának: Mire valók ezek? Es azt mondta Cibá: A szamarak a király házának, rajtuk járni, a kenyerek és a gyümölcs enni a legényeknek, a bor pedig inni, aki elfárad a sivatagban.
3 És azt mondta a király: És hol van uradnak fia? És azt mondta Cibá a királynak: Ahol ott maradt Jeruzsálemben; mert azt gondolta: Ma adja vissza nekem Izráel háza atyám királyságát.
4 Erre azt mondta a király Cibának: Ezennel a tiéd minden, amije Mefibósetnek van. Es azt mondta Cibá: Leborulok, találjak kegyelmet szemeidben, uram királyom!
5 És amint a király Dávid Bahurimhoz ért; egyszerre egy ember jött ki onnét, a Saul házának nemzetségéből való, a neve Simei, Gérá fia, és amint jött, folyton átkozódott.
6 Es kövekkel dobálta Dávidot és Dávid királynak minden szolgáját; noha az egész nép és a hősök mind jobbja felől és balja felől voltak.
7 És így mondta Simei átkozódásában: El, el, vér embere és mihaszna ember!
8 Visszafordította rád az Úr mind a Saul házán elkövetett vérontást, akinek helyébe királlyá lettél, és átadta az Úr a királyságot fiadnak, Absálomnak kezébe; és te íme vesztedben vagy, mert vér embere vagy!
9 És azt mondta Abisai, Cerujá fia a királynak: Minek átkozza ez a holt eb uram királyomat? hadd menjek át és vágjam le a fejét!
10 De azt mondta a király: Mi közöm hozzátok, Cerujá fiai? Ha átkoz, és ha az Úr mondta neki: Átkozd Dávidot; hát ki mondhatja: Miért tettél így?
11 Aztán azt mondta Dávid Abisainak és többi szolgáinak: íme a fiam, aki ágyékomból származott, halálra keres engem; hát akkor ez a benjámini! Hagyjátok őt, hogy átkozzon, ha az Úr mondta neki.
12 Talán megtekinti az Úr az én nyomorúságomat; és jóval fizet nekem az Úr az ő átka helyett e mai napon.
13 De mikor Dávid elment embereivel az úton; Simei párhuzamosan ment vele a hegyoldalon, folyton átkozta és kövekkel hajigálta és porral szórta párhuzamosan.
14 Így érkezett a király és az egész nép, mely vele volt, Ajéfimbe; és ott megpihent.
15 Absálom pedig, és az egész nép, Izráel népe bevonult Jeruzsálembe; Ahitófel is vele.
16 És történt, hogy mikor az arki Húsai, Dávid barátja bement Absálomhoz; azt mondta Húsai Absálomnak: Éljen a király, éljen a király!
17 Absálom pedig azt mondta Húsainak: Ez nálad a barátod iránt való szeretet? Miért nem mentél el barátoddal?
18 És azt mondta Húsai Absálomnak: Nem, hanem akit az Úr választott és ez a nép és Izráel egész népe, azé akarok lenni és azzal maradok.
19 és másodszor: kinek fogok én szolgálni? Nemde az ő fiának? Amiképpen szolgáltam atyád előtt, úgy fogok teelőtted.
20 És azt mondta Absálom Ahitófelnek: Adjátok elő tanácsotokat, mit csináljunk?
21 És azt mondta Ahitófel Absálomnak: Menj be atyád másodfeleségeihez, akiket a ház őrizetére hagyott; hogy hallja meg egész Izráel, hogy gyűlöletessé lettél atyádnál, és erősödjenek meg azoknak kezei, akik veled vannak.
22 És sátort vontak Absálom számára a háztetőn; és bement Absálom atyja másodfeleségeihez egész Izráel szemei előtt.
23 Ahitófel tanácsa pedig, amit ő adott, olyan volt azokban a napokban, mintha valaki az Isten szavát kérdezte volna meg; olyan volt Ahitófel tanácsa Dávid előtt is, Absálom előtt is.